Rabszolgaság - Játékszenvedély

A játék - beleértve a szerencsejátékokat is - szinte egyidős az emberiséggel. Számos történelmi emlék bizonyítja ezt. Nincs az a kultúra, ahol ne fordulna elő.

Sajnos a játék néha komolyra fordul, szenvedéllyé válik, ami a kábítószerhez hasonlóan rabságban tartja a játékost.

Nagyon nehéz persze meghúzni azt a határt, hogy meddig játék és mikortól betegség. Általánosságban elmondhatjuk, hogy amikor "beleszól" a játékos életébe, átveszi az irányítást, anyagi, családi, szociális problémákhoz vezet, akkor már betegség.

Ezt az Amerikában használatos diagnosztikai kézikönyv (DSM-IV) a következőképpen fogalmazza meg:

A.) Tartós és ismétlődő maladaptív viselkedés a szerencsejátékokkal kapcsolatban, azaz legalább öt vonás az alábbiakból:

1. szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás (pl. korábbi, szerencsejátékokkal kapcsolatos élményeivel foglalkozik, a következő kalandot tervezgeti, vagy a szerencsejátékhoz szükséges pénz megszerzésén gondolkozik),
2. a kívánt izgalomelérés egyre gyakoribb, vagy nagyobb összegű tétek megjátszása,
3. a játék csökkentésének/abbahagyásának ismételt (sikertelen) kísérletei,
4. nyugtalanság, irritabilitás, ha nem játszhat,
5. a szerencsejáték folytatása a problémáktól vagy a depressziótól való megszabadulás módja,
6. ismételt vesztések és visszatérés a játékhoz, hogy veszteségeit visszanyerje (veszteség utáni vadászat),
7. hazudozás a családtagoknak és a terapeutának a játékszenvedélybe vonódás mértékét illetően,
8. illegális cselekmények (hamisítás, csalás, lopás, sikkasztás) elkövetése, hogy finanszírozza a játékát,
9. a játék érdekében fontos munkahelyi, szociális vagy szabadidős tevékenységek feláldozása,
10. másoktól kölcsönkér, hogy játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzetén könnyítsen

B.) A játékszenvedély nem magyarázható mániás epizóddal

Ugye mennyire emlékeztet a kábítószerekre? Működése is hasonló, leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a játék izgalmában termelődő saját kábítószerektől függ a beteg. Ez semmiben nem különbözik a többi kábítószertől!

Fentieket elolvasva mindnyájunknak konkrét példák, ismerősök, barátok jutnak eszébe. Bizony, ez a betegség nem is olyan ritka: az Egyesült Államokban a lakosság 0,4 - 2,8%-a szenved tőle, alkohol és drogfüggők között ez az arány jóval nagyobb: 16%!

Kicsit hasonlít a kényszerbetegségekhez is, itt is sok rituálé alakul ki, berögzött szokások, amiktől nem mer eltérn, nehogy veszítsen. (Hova ül az asztalnál, hogyan oszt, milyen számokra tesz, stb...)

Általában ezek a betegek csak egyfélét játszanak, ritkán előfordul, hogy váltogatják a különböző szerencsejátékokat.

A játékautomaták nálunk a leggyakoribb "partnerek", de a kártya, a rulett és a lóverseny is egyre erősödik. Sajnos a nyerőautomaták a gyerekek számára is elérhetőek, egyre több kialakulatlan személyiségű fiatal válik a rabjukká.

Néhány érdekes adat a betegséggel kapcsolatban:

- Férfiak között 3-10-szer gyakoribb, mint nőknél
- Leggyakrabban 25-29 éves kor között kezdődik,
- 72%-ban társul depresszióval!
- A betegek nagyrésze dohányzik
- Kényszerbetegség 9%-ban fordul elő közöttük
- Több, mint 20 százalékuk hiperaktív, figyelemzavarban szenvedő gyerek volt
- A családban - szülők között - a depresszió és a játékszenvedély igen gyakori (több, mint 30%)

Amint látjuk, egy nagyon kiterjedt problémával állunk szemben. Éppen ezért, a kezelése nagyon nehéz, sokszor lehetetlen. A szokásos, pszichiátriában használatos gyógyszerek többsége csődöt mond, a maradék is igen kevés eredményt hoz.

Az egyetlen gyógymód a teljes abstinentia - nagyon emlékeztet ez a kábítószerekre már megint! Ezt elérni azonban nagyon nehéz. Sokan csak "lecserélik" a szenvedélyüket, valamilyen más függőséget választanak. Mások az öngyilkosságba menekülnek, megpróbálva legalább a családjukat megmenteni a teljes anyagi katasztrófától. Nem véletlen, hogy az USA-ban Las Vegasban a legnagyobb az öngyilkosságok aránya.

Kitartó, komplex kezeléssel azonban lehet eredményt elérni, ehhez a beteg közreműködése azonban elengedhetetlen.

Az Anonym Alkoholisták mintájára létezik a szerencsejátékosoknak is önsegítő szervezete, GA (Gamblers Anonym) néven, melynek már Magyarországon, Budapesten is van csoportja.

Ide azok jönnek, akik végképp meg akarnak szabadulni szenvedélyüktől és a többiektől merítenek erőt hozzá. Alapelvük, hogy mindig csak egyetlen napra, az elkövetkező 24 órára fogadják meg, hogy nem játszanak. A napokból aztán, hetek, hónapok, évek lehetnek...

Mivel ez a betegség nem olyan egyértelmű, mint az alkoholizmus vagy a drogfüggőség, nagyon sokáig élhet szenvedélyének minden baj nélkül a beteg. Súlyos következményei kell, hogy legyenek annak, amit tesz, mire orvoshoz kerül. Figyeljünk oda gyermekeinkre, családtagjainkra - még időben!